könyvet írunk EGYÜTT

Belevágunk és megcsináljuk

Belevágunk és megcsináljuk

A Főnix szárnyalása

2014. szeptember 14. - Többvagy

Főnix szárnyalása.jpgTalálónak gondoltam ezt a címet, hiszen ha végig tekintek a múltamon, egészen a kezdetekhez, akkor őszintén mondhatom, hogy a poraimból támadok fel éppen. Rengeteg útvesztővel volt tele az az út, amit eddig bejártam. Iszonyatosan sok fájdalom, veszteség ért, mégis úgy gondolom, hogy ezek edzettek meg és tettek azzá, aki ma vagyok. 

Egészen kicsi voltam, mikor egy halálközeli élményben volt részem. Ezt súlyosbította a szüleim válása, amit talán a mai napig nem tudtam feldolgozni, még felnőtt fejjel sem. Édesapám volt számomra az etalon, őt mégsem érdekeltem sosem, sőt. Az önértékelésem teljesen lenullázódott, így nem volt túl szerencsés indítani a tanulmányaimat sem. Rendszeresen megszégyenítésnek voltam kitéve, a társaim és a tanárok által is. Művészet tagozatos iskolában jártam és őszintén szólva abba és a magam által kreált kis világba menekültem el mindig. Igyekeztem minél láthatatlanabbá válni, a levegőmet is visszafojtva létezni, nehogy egy újabb megbélyegzésnek legyek részese. 

A középiskolás éveim kezdeténél úgy döntöttem elég a szürke kisegér szerepből és átváltottam egy másikba. Tudtam, hogy sokkal több van bennem, de nem tudtam jól kifejezni. Átestem a ló túlsó oldalára, főként magatartás szempontjából. Egy tipikus lázadó voltam, pedig éreztem belülről, hogy ez nem járható út, nem én vagyok. Ezek alatt az évek alatt is rengeteg trauma ért. Az édesanyám élettársával borzalmas kapcsolatom volt. Az egyre növekvő konfliktusok egészen a tettlegességig fajultak, ami miatt végképp elvesztettem a bizalmat a férfiak irányába. Félek tőlük, képtelen vagyok egészséges kapcsolatot létesíteni velük, ami sajnos a párkapcsolatok terén is megmutatkozik, szinte mindegyiknél felfedezhetőek ezek a minták. 
A 18. évem végén volt egy komolyabb párkapcsolatom. Egy igazi filmbe illő történet is lehetett volna. Gyermekkorunktól ismertük egymást, de sok éven át nem találkoztunk. Épp akkor lépett az életembe, mikor minden romokban volt és igazi megváltás volt, egy beteljesült álom. Borzalmas dolgokon mentünk át. Az ő családi körülményei szörnyűek voltak, napi szinten bántalmazásban, ordibálásban nevelkedett. Hasonló sorsunk volt, talán éppen ezért éreztük egymást szövetségeseknek. Bár a családja mindent megtett, hogy ellehetetlenítsen minket - ami végül sikerült is - mi kitartottunk. Különleges kapocs, ami még a mai napig tart, pedig már évek óta nem láttam őt és képtelen vagyok elengedni. 
Ezek alatt az évek alatt rengeteg stressz ért. Autóbaleset, a család iránti megfelelési kényszer, végül apám azzal a címmel perelt be, hogy az életben alkalmatlan vagyok bármire. Ekkor törtem végleg össze. Nem tartottuk a kapcsolatot, a mai napig sem tartjuk, de egy fajta kegyelem döfésként éltem meg. Kialakult a pánikbetegség, a szociális fóbia és a depresszió. Egy kötelező felülvizsgálaton kellett részt vennem a tárgyalás végett, ahol kiderült, hogy átlag feletti intelligencia szinttel és képességekkel rendelkezem. Ekkor kezdtem ráébredni, hogy fogalmam sincs arról, hogy ki vagyok én. 
Poklok poklát éltem meg, mikor a fent említett betegségek miatt a négy fal közé kényszerültem, mégis áldom érte az életet, hiszen ekkor kezdtem elindulni magam felé és kitakarítani azt a sok szemetet, amit addig a szőnyeg alá söpörtem. 

Azóta kigyógyultam a pánikbetegségből, a depresszióból és a fóbiából is. Van még mit csiszolnom az állapotomon, de sokkal inkább Önmagam vagyok, mint ezelőtt valaha. Ma már én segítek azoknak az embereknek, akik hozzám fordulnak és ez rengeteget ad lelkileg.

Az elmúlt évek során rengeteget dolgoztam magamon. Mostanra úgy érzem, hogy rengeteg traumát feltudtam már dolgozni, az egészségi állapotom és az életminőségem is egyre jobb. Többek között ezért is vagyok hálás a sok "tragédiáért", mert mind egyre közelebb löktek a tudatossághoz és a hétköznapi spiritualitáshoz. Nagyjából egy éve kezdtem el írni a saját blogom, azóta sok embernek segítettem, ezáltal magamnak is, mert rengeteget tanultam más emberek történeteiből is. :) Úgy érzem eljött az idő, hogy újabb kihívások elé állítsam magam és Erika életreformáló, komfortzóna tágító, 30 napos programjának a mintájára, én is elkészítettem egy saját tervet magamnak. 30 nap alatt szeretnék további változásokat beiktatni az életmódomba. Továbbra is javítani fogok az egészségemen és az önértékelésemen is. Nagyobb hangsúly kerül a víz ivásra, a harmónia kiépítésére, a mozgásra és a kikapcsolódásra is. Rengeteg célom van, viszont úgy gondolom, hogy az egészséges önbizalom egy olyan alap, amit nem lehet elhanyagolni, elindulni, mert enélkül hosszú távon nem lehet sikeres senki sem. Sok sikert kívánok azoknak, akik voltak elég bátrak, hogy belevágjanak és azoknak is, akik még morfondíroznak rajta. Megéri. :)

Minden egyes nap tudatosan teszek a kitűzött célok érdekében és úgy érzem egyre jobban haladok vele. Több időt szentelek a fotózásoknak is, amik hatalmas lelki erőt adnak a hétköznapokhoz. Az önbizalmam fejlesztése is egyre jobban megy. :) Az életmód változtatásokkal kapcsolatos fogadalmaimat is tartom. Többet iszok, többet sportolok és többet alszok. Sokkal energikusabb vagyok reggelente és egyre könnyebben sikerül megtartani a pozitív hozzáállást mindenben. :) Egyre több csoda történik az életemben és kíváncsi vagyok, hogy mi minden jöhet még! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://belevagunk.blog.hu/api/trackback/id/tr956698079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása